Joao Bécsben rendezvény résztvevőjétől, 2011 március
Fantasztikus dolgokat tapasztalok:
Mi a cukorbetegségünk miatt mentünk ki. Erre mindenki azt mondja, hogy szeretet hiány. Én eddig ezzel nem tudtam mit kezdeni. Nem értettem, hiszen azt gondoltam, hogy ember nálam boldogabb nem is lehet, család, gyermek, minden rendben van boldogan élek.
Az első érdekes dolog amit tapasztaltam, hogy már az utazás kezdetétől fogva hihetetlen nyugalom szállt meg. A spirituális tisztitást követően ez az érzés még inkább fokozódott. Figyeltem a jelekre, és azok majdnem minden nap jönnek:
Amikor megálltunk Győrnél hazafelé pisi szünetre, kiszálltam és az árnyékomat megláttam a földön, a fejemnél olajfoltból egy sziv alak jelent meg. Kirázott a hideg.
Másnap a párom kocsiját vezettem és halk meditációs zene szólt benne, gondoltam, ezt meglepiből vette nekem az utazás után, és igy akarta átadni. De nem fogalma sem volt róla, hogy mi szól a kocsijában. Ehhez hasonló dolgokat tapasztalok nap-mint-nap. A cukorszintem folyamatosan alacsony, már csökkentenem kellett az inzulint.
A változás amit magamon tapasztalok, az nem más, mint a szeretet surágzom kifelé, nincsenek rosszindulatú megjegyzéseim eszembe sem jut másokat kritizálni. Nyugodt vagyok.
Evelin másokat tapasztal. Neki ugy jelentkezett a cukorbetegsége, hogy egy virusos influenzát nem ismert fel az immunrendszere, és antitestet termel a saját inzulinja ellen.
Amint hazaértünk hasmenése volt, gondoltam ez a tisztulási folyamat kezdete. Másnap a torka fájt de ez is csak egy napig, azután a feje, következő nap a torka, ez igy ment
4 napig de mindegyik betegség, fájdalom csak egy napig tartott. Mintha az immunrendszere próbálná az antitestet a betegségre forditani. Ő is figyel a jelekre.
A szobájában belelépett egy szúros valamibe. Este azt mondta nekem, hogy mami beleléptem egy tüskébe és kihúztam, tehát a tüskét ami bennem van, nekem kell kivennem. Most azton meditál, hogy mi lehet ez a tüske ami benne van. Hihetetlen.
Ezeket tapasztaljuk. Szeretnék Braziliába elmenni, de Evelin akkor érettségizik, illetve felvételizik. Talán majd a későbbi utazásra tudunk menni.
Még egyszer köszönjük a lehetőséget
W.Kriszta, Budapest
2008-ban jártam Abadianiában.
Halálfélelemmel tele, tartva a megrokkanástól, tolókocsiba kerüléstől, szteroidot és kemoterápiás gyógyszert szedve … ( két autoimmun betegség: colitisz ulcerosa, reumatioid artirisz + allergia)
Azóta eltelt 2 év. Jól vagyok, bár úgy érzem, a gyógyulási folyamatom még most is tart. Semmilyen gyógyszert nem szedek, az allergiám nem jött elő, nincs betegségtudatom, dolgozok, háztartást vezetek. De, ezért az állapotért nekem is tennem kellett és még kell. Vegetáriánus lettem, egészségesen élek pl. friss búzafű levelet iszom minden reggel, kevesebb fehérlisztet, fehércukrot használok, bio élelmiszereket próbálok beszerezni, nem kávézok. Időközönként felteszem magamnak a kérdést, én mivel tudok hozzájárulni a teljes gyógyulásomhoz? Nagyon magaménak érzem azt a mondást, hogy a Jóisten mindent megtesz értünk, de semmit sem helyettünk.
Én például most több mozgást, sportolást tervezek. Viszont meggyőződésem, hogy nem csak a testnek, a léleknek is meg kell tisztulnia. Az emberek felé érzékenyebb, megértőbb, segítőkészebb lettem. Törekszem a harmóniára, a békességre, a jóra.
Nagyot változott az életem és egyértelműen úgy érzem, hogy ez a folyamat Brazíliában indult el.
Egy hálás szívű utas
B. Ágnes
(Telefonszámom Icánál elérhető)
__________________________________________________________
Sziasztok!
Krisztián vagyok. 2007 novemberében volt szerencsém édesapámmal elmenni Brazíliába az Abadiánia nevü falucskába, Joao de Deushoz.
Aki a szellemgyógyászat és különleges adottsága segítségével emberek ezreit gyógyította meg vagy legalábis elindította a gyógyulás utján.
Nekem Sclerosis Multiplex nevü betegségem VOLT.
Minden héten háromszor kellett magam szuriznom.
Mióta átestem a Joao által végzett
LÁTHATATLAN , spirituális mütéten, azóta erre nincs szükségem.
Pedig előtte, ha egyszer is elmaradt már rosszul voltam.
Egyébként maga hely atmoszférájának is nagyon jó a kisugárzása.
Két hetet töltöttem el ott és annyira feltöltődtem energiával, hogy az leírhatatlan.
Utolsó lehetőségem volt a gyógyulásra mert itthon az orvosok azt mondták CSAK szintentartani tudják a betegségemet
GYÓGYITANI NEM.
Ha van rá módja és lehetősége, csak ajánlani tudom.
Én már készülök, mert újra kiutazom, nagyon szeretném érezni a hely kisugárzását. Folyt.köv.
P. Krisztián / Pécs
__________________________________________________________
Nyár elején jártam Abadianiában és újabb utazást tervezek!
Az ott tapasztaltakról nehéz beszélni, személyesen át kell élni.
Leírhatatlan érzés bent ülni egy meditáción, vagy a vizesés zuhogó sugara alá lépni. Elég csak sétálni a Casa kertjáben, és csodálni a tájat.
Ottlétünk alatt teljesen feltöltődtünk energiával, rájöttünk, hogy az élet apróbb csodái többet jelentenek számunkra.
A nyugalom, béke és a szeretet ereje áthatja az embert.
Ha megteheted, látogass el Te is erre a csodás helyre gyógyulásod és lelki fejlődésed érdekében.
Az utazási iroda és idegenvezetőnk, Péter Ilona segítségét köszönjük, mindig velünk volt, segített bennünket.
Ica: köszönjük ezt a honlapot is, mindent megtudtunk Abadianiáról, amire az utazás alkalmával szükségünk volt.
N. Katalin / Dinnyés
_________________________________________________________
Gyógyulásom története:
„Azoknak, akik hisznek
Nem szükségesek a szavak.
Azoknak, akik nem hisznek
Nincs annyi szó, ami elég lenne.”
/Loyolai Szent Ignác/
A csoda velem is megtörtént, de szóljon erről néhány gondolat:
Nevem: Nedeczki Erzsébet
1953.11.02-án születtem Tápióbicskén.
Óvónő vagyok. Lakcímem: 3663 Arló, Ságvári tér 18.
1995-től folyamatosan a cukorbetegségről szólt az életem.
Mikor felfedezték, hogy nem 6, hanem 7 az értéke, még kezdő voltam a betegségben, szövődmény nélkül, nem előrehaladottan.
Semmit nem tudtam erről, éltem tovább az életem, szinte tudomást se vettem róla, közben 5 évig szedtem a gyógyszert.
Az értékek pedig haladtak felfelé. Egyik méréskor 25 volt. Megijedtem, kértem az inzulint. Azt hittem akkor, hogy ez csodagyógyszer lesz számomra. Aztán később kiderült, minél többet adok be, annál magasabbak az értékeim.
2000-2005-ig - még nem tudtam, hogy lesz az életemben ilyen gyógyulás- szinte mindent megtanultam amit tudni kell a cukorbetegségről.
Magamat képeztem, szakkönyveket olvastam, előadásokra, rendezvényekre jártam. Úgy éreztem, tudom kezelni, mert a 13 év alatt nem alakult ki szövődményem.
Napi 5-ször szúrtam magam, napi 45-50 egységet. Később az étkezés átállítása, a rendszeres mozgás ( kerékpározom napi 15-20km), pihenés, harmonikus együttműködésük eredményeképpen az utóbbi 3 évben napi 2-szer szúrtam napi 5-6 egységet.
2008. július 23-tól nem adok inzulint!
Jól érzem magam.
Mert:
2008. januárban Brazíliában, Abadianiában jártam Joao „ Csodagyógyítónál”
A Szent Ignác Háza gyönyörű helyen fekszik, a természetes energiával rendelkező része nyugalmas, békés fennsík.
Nagyon gazdag, erős energiaforrásként ható természetes kvarcban.
A gyönyörű vízesés, ahová mindennap eljártunk, ahol a szellemgyógyítók is velünk voltak. Ez a hely felbecsülése meghaladja a fizikai értelmünket.
A HÁZ egy spirituális kórház, ahol ezrek kapják vissza egészségüket. Erre vágytam én is. Megtapasztaltam ezen a misztikus helyen a „lehetetlent ” amiről a hagyományos gyógy orvoslás már lemondott.
A láthatatlan műtét eredménye, félév után a gyógyulás lett. Oly mértékben, hogy még folyamatosan gyógyulok, hiszen az inzulingyógyszer hatása folyamatosan ürül ki a szervezetből, nem blokkolja már a működést. Csodálatos érzés, hogy „ehetek” feltételek nélkül. Az értékek 10 alattiak, még változóak. Nem kell már úgy a testre figyelni, ha egyszer sikerült meggyógyítani és továbbfejleszteni. Innentől kezdve életem fontosabb területeivel és elfoglaltságaira is koncentrálhatok. Ezeket nem lehet anyagiakkal mérni!
Az egészség számomra minden kincset megér.
Mindennap hálát adok Szent Ignácnak és a gyógyítóknak, hogy meggyógyultam és a Teremtőnek, hogy engedélyezte.
Köszönetet szeretnék mondani az idegenvezetőnek, egyben csoportvezetőmnek PÉTER ILONÁNAK aki különös szeretettel, törődéssel látta el csoportom minden tagját.
Mindig ott volt, ahol épp a legnagyobb szükség volt rá. Várt, ahol várni kellett, kísért ahová kísérni kellett, bátorított, irányított és ellenőrzött sikerült-e minden.
Köszönöm azt a szolgálatot, amit értem, férjemért tett- akik hosszú utat tesznek meg a gyógyulásukért. Segített abban- a gyógyulási napokon- egész nap úgy tegyünk ahogy kell, azt tegyük amit kell!
Egyszerű, de szigorú törvények uralkodnak, de követjük a spirituális erők utasításait.
Későbbiekben célom:
Ica csoportjával még egyszer kimenni Brazíliába. Kiviszem a kis vitrinbe rakva – a volt betegségemet szolgáló eszközöket- az erre kijelölt szobába, a Szent Ignác Házába elhelyezem!
Joao és spirituális segítői megdöbbentő csodára képesek a test és lélek gyógyítása érdekében.
PRÓBÁLD KI TE IS! Ha betegségedet távol akarod tartani magadtól!
Köszönöm, hogy elolvastad!
2008.szept.30.
Tisztelettel, szeretettel:
Nedeczki Erzsébet
Tel: 06-48-444-237 ( este)
Ha valami érdekel, hívj!
_________________________________________________________
Kedves Ilona
Szeretném megköszönni mindazt a rengeteg élményt, és részedröl a messzekörü gondoskodást, melyben mindannyiònkat részesítettél. Manapság sajnos nem ez a jellemzö, igy annál jobban lehet örülni neki és értékelni a munkádat .. Remélem hamarosan talákozunk és biztos vagyok benne, hogy nem utoljára utaztunk együtt. Az útnak sok pozitiv kicsengését érzem, különösen nagy energiával rendelkezem ami rengeteg segítségemre van a mindennapok küzdelmében.
B. Katalin Bécs/Budapest
_________________________________________________________
Kedves Ica
Mégegyszer is nagyon köszönöm szerető gondoskodásodat, biztatásodat. Így csak az tud dolgozni, aki nagyon szereti amit csinál.
Hál’ Isten azóta is remekül vagyok, minden eredményem jó. Nagyon örülök, hogy elmentem Braziliába, kedves emlékeim között őrzöm azt a két hetet.
Egy idézet Müller Pétertől „ Bármennyire beteg is a világ, s bármennyire is képtelenek vagyunk normális közösséget teremteni s fenntartani – meg kell próbálni."
Neked sikerült! Gratulálok!
Szívből kívánom, hogy sokáig, ilyen odaadással tudd végezni munkádat.
D.Éva / Győr
________________________________________________________
Sikerek:
2008. január hónapban kívánság listát írtam és kértem, hogy 2008. március hónapban sikeres írásbeli középfokú nyelvvizsgát tegyek angol nyelvből.
A kívánságlistát elküldtem januárban Joaohoz. A csoda megtörtént sikerült a vizsgám márciusban.
2008. decemberben Icától kaptam egy rózsakvarc követ- az átvételnél azt éreztem, hogy Icából (Péter Ilona) árad a feltétel nélküli szeretet. Nagyon örültem a kőnek, ami nagyon sok mindenben segített nekem, például:
Ha fájt a gyomorom a harmadik csakrámra tettem és azonnal elmúlt a fájdalom.
2009. január hónapban mentem szóbeli angol középfokú nyelvvizsgára, ahová vittem magammal a kövemet, 60 pontból 55 pontot kaptam, tehát sikerült.
2009. április hónapban mentem az egyik barátomhoz, aki súlyos beteg, amíg náluk voltam, jól érezte magát, sokat nevetett, mindenki csodálkozott rajta, hogy mi történt.
Icának külön köszönet és hála, hogy eszébe jutottam és hozta nekem a rózsakvarc követ.
N. Éva / Budapest
_________________________________________________________
Péter Ica vezetésével találkoztam Joao de Deus a csodálatos gyógyitóval, aki prosztata problémámat, és magas vérnyomásomat meggyógyitotta.
Kinttartózkodásom alatt az általa előirt programot betartottam !
Hazautazásunkor pedig az ott megvásárolt és Joao által felirt kapszulákat
beszedtem az előirás szerint, valamint a speciális diétát megtartottam !
Jöttek az eredmények, a tünetek enyhültek és végül megszüntek !!
Most 2010 márciusa van és a gyógyulásom tartósnak bizonyul, amit hálás szivvel köszönök Joao de Deusnak, és Icának akitől igen sok segitséget kaptam és kapok napjainkban is.
Szeretettel és Tisztelettel gondolok rájuk.
P. István / Budapest
_________________________________________________________
Abadianiai utunk során volt szerencsém többször is meditálni a Casa-napok során. Bár az első alkalommal nem voltam túl lelkes, az utastársak feladatai izgalmasabbnak tűntek, és nem voltam hozzászokva a 2-3 óra elmélkedéshez sem kényelmetlennek tűnő padokon, mégis egészen meglepő, számomra eddig ismeretlen élményben volt részem.
A következő alkalmakkor már nem jelentett gondot az ücsörgés, teljesen „befelé” tudtam figyelni, és a koncentrálás közben olyan képsorok, gondolatok peregtek előttem, amik addig sohasem tudatosultak bennem. Eszembe jutott, hogy korábban gyakran folyamodtam ahhoz a „technikához”, hogy amikor szorongató helyzetbe kerültem, vagy kívülről jövő „támadás”, bántás ért, egy erős kőfalat képzeltem magam köré, ami megvéd és eltakar. De ugyanakkor ez a fal el is szigetelt a körülöttem lévő világtól. Ahogy tovább gondolkodtam ezen a képen, rájöttem, hogy ezt a falat le kell bontanom, mert már többet árt nekem, mint használ.
Aprólékosan elképzeltem, hogyan emelem le az egyik követ a másik után, láttam ahogy egyre alacsonyabb lesz, és ahogy egyre erősebben ér a fény, amit eddig elfogott előlem a fal. Ahogy befejeztem a munkát, akkor realizáltam, hogy bár a falat lebontottam, most egy romhalmaz közepén állok, mindenfelé téglák és kövek hevernek körülöttem. Először arra gondoltam, hogy el kéne hordani az építőelemeket valahova messzire, hogy ne is lássam azokat, amikor felfigyeltem csoszogására. A fehér ruhát viselő, hosszú sorokba rendeződött látogatók, betegek, segítséget kérők a meditációs termen keresztül haladnak el, hogy az Entitás elé járuljanak problémájukkal. Az ő lépteiket hallottam, amiről a fal bontása közben már el is feledkeztem.
Ekkor már tudtam mit kell tennem. Az előttem heverő kövekből gondolatban utat kezdtem építeni, amin a fehér alakok haladhattak az Entitás felé, hogy ezzel az aprósággal segítsem elérni hosszú utazásuk célját. Így lett az elszigetelő bástyából összekötő út.
Egy lelkes utas / Budapest
________________________________________________________
Merevséggel járó gerincbetegségem és bélgyulladásom okán utaztam Brazíliába. Már a kint töltött 13 nap alatt kezdtem érezni időnkénti javulást.
Hazaérkezésem után állapotom jelentősen javult.
Állóképességem sokat javult, ízületi merevségemet a jobb napokon szinte nem tapasztalom.
Jobb térdemre sántítottam egy kicsit, ez teljesen megszűnt. Nagy sétákat teszek, jóval többet járok-kelek mint korábban.
Emésztőrendszerem tökéletesen működik, az ezzel járó tünetek teljesen megszűntek.
Évek óta foglalkozom energetizáló technikákkal (pl. jóga) de ilyen nagymértékben még nem tapasztaltam magamon változást.
Bátran mondhatom, hogy Abdiania a legkülönlegesebb hely, ahol valaha jártam.
I. László / Budapest
